Kicsit régen írtam már. Nem mintha nem történtek volna dolgok. Az elmúlt fél évben azért volt némi haladás. Most épp itthon vagyok és szervezem a felújítást, ami úgy ahogy simán megy, hiszti sem nagyon van, leszámítva a tegnapi kiborulást, de az sem volt annyira komoly. Műhiszti volt... elismerem.
Az elmúlt hónapok eseményei közé tartozik, hogy sikeresen lebontottunk minden felesleget, ami termelt egy rakás szemetet. Ezt már csak markolós teherautóval lehetett elvitetni horror áron, de végül ez is megoldódott. Ami nagyon tetszett, hogy a bontás után, gyönyörű rendet raktak a munkások... de persze anyám véleménye más volt. Ez nem esett jól. Meg a kavarása sem, amit a szomszéd körül rendezett fűnyírás és egyéb címen. Jó, végülis nem sült el gázosan, de a felelősség, hogy eloszlassan a tévhitet a szomszédság szemében, miszerint én vagyok a pénzeszsák, az enyim maradt. Mindegy. Fűnyírás is megoldva. Egész jól néz ki a telek már így. Pofás... viszonylag akadálymentesen le lehet jutni a patakmederhez. Ott viszont úgy láttam, hogy a kis romantikus hidacskánk eltűnt. Gyanítom szükség volt rá gyújtósnak a télen. Ez mondjuk rossz hír, mert így félve fogok másikat kitenni, bár az is tény, hogy ezt is márcsak a szerencse tartotta össze. Végülis nem gáz, hogy már nincs meg. Csak sajnálom hogy nem készült róla fénykép. Cuki volt.
Ezen kívűl a vízóra is ki lett cserélve, de ez hatóságilag volt muszáj és a vízművek megoldotta.
Most szeretnék végezni augusztus 31-ig. Egyenlőre minden jól halad, leszámítva azt, hogy ezt a kívánságomat elfelejtettem időben közölni a burkolóval. Bár én szerintem mondtam neki, hogy az augusztust jó lenne, ha úgy számolná, hogy erre a házra, de ezek szerint nem vett száz százalékig komolyan. Azért kétségbe nem esett, de a hangjából ítélve kétlem, hogy ez a kívánságom teljesülni fog. A vizes és a villanyszerelő amúgy jól halad. Tarttották, illetve úgy néz ki tartják a beígért határidőt csak hát épp felmerült egy probléma, miszerint a plafont ki kell cserélni a fürdőben és a WC-ben különben nem lesz világítás. Ha „csak” ennyi az előre nem látható esemény, akkor azt mondom, hogy egész okésak vagyunk.
Sajnos azonban azt tudomásul kell vennem, hogy nem fog megvalósulni a nagy álmom, hogy mi mások leszünk. Pedig azt kéne. Egy írtó profi magas szinvonalú, high end házikót összehozni, hogy elüssünk az átlagtól. Annak a költsége azonban nagyon magas lenne. Bár én nekem kétségem nincs, hogy visszahozná az árát, keret nem igazán van rá.
Szóval ezek a dolog technikai része.
A lelki az más kérdés.
Nem szeretném elkiabálni, de egész jól haladunk mindennel. Mondhatnám azt is, hogy a terv szerint. Az már más kérdés, hogy azért vannak kétségeim az egész üzletet illetően. Néha rámtör, hogy ez mekkora baromság, ilyenkor összeveszünk, de amúgy meg optimistán próbálok tervezgetni. Vannak hosszútávú tervek a fejemben, igaz jobb lenne előbb a rövidtávúakra koncentrálni. A legrövidebb, hogy a házat használható állapotba hozzuk. Ahogy most kinéz az katasztrófa és igencsak erős képzelőerő kell ahhoz, hogy lássam egyben az egészet.
A következő lépés lesz a marketing rész. Május 1-től szeretném, ha már kivennék. Ehhez össze kell dobni 1-2 dolgot plusz nem ártana megtalálni azt sem, akire ezt az egészet rábízhatom. Ez így kompletten neccesnek tűnik. Lesz mit csinálnom az elkövetkezendő hónapokban. A weboldal összeállítása csak egy dolog. Az nagyobb móka lesz, hogy meg is találják. Erre sok ötletem még nincs.
Ami a legjobban dühít... vagy inkább nem is tudom, hogy mit csinál, az az, hogy kételkednek bennünk. Vannak, akik hülyének néznek és oké, hogy megvannak a magam kétségei és félelmeim, ugyanezeket másoktól hallani idegesítő. Ne mondja meg senki, hogy egy barom vagyok... majd rájövök magamtól. (Valójában, alapból tudom.) Az egyértelmű „ez neked nem fog menni” a legrosszabb. Már csak azért is, mert már miért ne mehetne? Igen, egyértelműen nem lesz könnyű, hisz több ezer km távolságról szeretnénk menedzselni, ami számomra is hihetetlenül hangzik, hogy esetleg menni fog, de ettől még lehet rá esély. Persze ezek az ismerősök / rokonok azok, akik totál nem látnak tovább az orruknál és azt is tudom, hogy nem az ő szavukra kéne adni, hisz tized annyit nem értenek a világból, mint én, aki szintén csak a kis szeletét ismerem. De akkor is bosszantó, mert a bogarat elülteti az ember fejében.
Azért szerencsére vannak olyanok is, akik lelkesek és bíztatnak. Biztos van ilyenek között is olyan, aki hiszi is nem is, hogy ez menni fog, de legalább nem mutatja. Az ilyeneknek szívesebben mutatom, hogy hol, merre haladunk.
Mindenesetre süt a nap, jó idő van és ez így jó. Meg az is, hogy azért még mindig van 2 hetem, hogy tető alá hozzam, amit szeretnék. Drukk nekem/nekünk.
