Pontosabban továbbra is csak a várakozás. Naív dolog volt azt hinni, hogy majd hazamegyünk és 2 hét alatt elintézünk szerződéskötést, átadást-átvételt, sőt! Még a kertet is! Ma hajnalban érkeztünk vissza, és még szerződés sincs. Szavakon lovagolunk...
Sajnos vagy nem, az eladó nem személyesen, hanem egy ügyvéden keresztül intézi az ügyeit és így nagyon odafigyel. Nem nagyon egyezik a véleménye a mi ügyvédünkkel. Tény és való, hogy egy szerződésbe nem illik bele írni olyan szavakat, mint egyéb vagy bármely, de pontosítani sem könnyű. Igaz ebben számítottam volna az ügyvédre, akinek úgy gondolom az lenne a feladata, hogy tudja mit csinál, de be kell ismernem rossz lóra tettünk. Nem tudom, hogy az e a baj, hogy a lány, aki intézi kezdő vagy csak szimplán nem törődöm, de lassan dolgozik és szerintem trehányul. Zavar az is, hogy igazából, amikor a kommunikáció folyik az ügyvéd és az eladó képviselője között emailen, mi nem vagyunk benne a levelezésben. Külön kell szólni minden dologért legyen akár nagy, akár apró. Nem értem, hogy miért nekem kell hívogatnom mindenkit. Kb, mintha csak az én érdekem lenne, hogy gyorsan haladjon az ügy. Pedig nem mi vagyunk az egyetlenek. Nehezíti amúgy az egészet az is, hogy mi és az ügyvédünk sem tárgyal közvetlenül az eladó helyi képviselőjével, hanem az ingatlan ügynökségen keresztül léptünk velük kapcsolatba. Az egész iszonyat macera.
Közben persze jár az agyam azon is, hogy kéne kialakítani ezt az egész vendégházasdit. Egyenlőre úgy néz ki, akinek meséljük mindenkinek tetszik. Ez pozitív és nagyon bíztató.
