Hogy is jutottam hozzá életem első lakásához?
Miután kiröppentem a családi fészekből (rögtön középiskola után), eltelt pár év, remény lakásra semmi, a romhalmaz ("családi fészek" lsd még...) is egyre romosabb lett, úgyhogy az álmomat szépen eltemettem szívem egy leghátsó csücskébe és éltem az életem. Albérletről albérletre szálltam, és csak úgy mellékesen faltam a lakberendezős újságokat, hobbiból nézegettem az intatlanos műsorokat, mazsoláztam az ingatlan hirdetéseket és folyton átrendeztem a környezetemet. Ez persze önmagában nem valami nagy ambíció. Sőt!
De az élet úgy hozta, hogy hozzájutottam nagyon olcsón, Budapest szinte legszélén, egy picike, 26nm-es lakhatatlan állapotban lévő lakáshoz, amitől az önkormányzat meg akart szabadulni. A lakás a nagyanyámé volt, aki már nem lakott benne, de a bérlet még az Ő nevére szólt. Az önkormányzat, az olyan ingatlanokat, amiktől meg akar szabadulni elsősorban a bérlőnek, majd másodsorban a bérlő közvetlen leszármazottjainak ajánlja fel megvásárlásra. Szemem egyből felcsillant a lehetőségre, de sajnos nem én voltam az egyetlen, aki igényt tartottam az ingatlanra. Kisebb várakozás, reménykedés után végül mégis nekem jutott a lehetőség és megvásárolhattam. Persze hitelre, ráadásul személyi kölcsönre, mert akkora értékre a bankok nem adtak jelzálog hitelt. Erre az ingatlanra amúgy sem adtak volna, de nem is bánom, mert ugyan a kamat magasabb volt a lejárat mégsem több évtized csupán 3 év. Beköltözni sajnos nem tudtam, mert mint már említettem fentebb az ingatlan erősen lakhatatlan volt, így albérlet mellett kellett fizetni a hitelt rá, de a tudat, hogy ingatlantulajdonos vagyok, mindenért kárpótolt. Még az sem vette el a kedvem, hogy a kulcsok átvétele után 1 hónappal majdnem leégett, ugyanis a konyhában lévő vízmelegítő valószínüleg zárlatot kaphatott és teljesen szétolvadt. A jövendőbeli férjemmel vettük észre, egy látogatás után. A konyha csupa korom volt és erős füst szag terjengett az egész lakásban. A mai napig nem értjük, hogy a szomszédoknak, hogy nem tűnt ez fel. Nagyon nagy szerencsénk volt.
Szépen lassan, nagy nehezen sikerült rendbe hozni és lakhatóvá tenni. Előszőr ki kellett pucolnunk belőle a cuccokat. 2 kontényerni szemét jött össze ebből a csöpp lakásból, plusz még egy rakás használhatatlan háztartási eszköz. Egyedül a mosógépet tudtuk megtartani.
A kipakolás és a felújítási munkálatok elhúzódtak vagy két évig. Egyrészt anyagi okok miatt, másrészt engedélyek miatt. Mivel nem volt gáz a lakásban, a fűtés korszerűsítése miatt ezt be kellett vezetni. Ez volt a legnagyobb tétel, amihez újabb kölcsönt kellett kérni. Sajnos megtakarítás nem sok volt, így egy részét részletfizetésre, a másik részét baráti kölcsönből oldottuk meg. Nem volt könnyű időszak de, aki ingatlan vesz, annak ezzel számolnia kell. Nem panaszkodtam és valami csoda folytán valahogy mindig volt annyi, amennyi épp kellett. Lassan bekerült a gáz, a cirkó és a radiátorok és ezek után nekiállhattunk a festésnek, járólapozásnak, fürdő és konyha átalakításnak. Úgy volt, hogy ha végzünk, beköltözünk. Nagyon vártam már. Minden nap munka után mentünk és vakartuk a falat (9 rétegnyi festéket és tapétát távolítottunk el), gletteltünk, festettünk, csempéztünk, járólapoztunk, fugáztunk ketten a párommal. Amilyen pici volt a lakás annyira nagy volt a meló 2 embernek tapasztalatok nélkül. Az átmeneti időszakban, ami 4 hónapig tartott a szüleimnél laktunk, ami nem volt épp a szomszédban. Fárasztó időszak volt, de csak a cél lobogott a szemünk előtt.
Aztán amikor elkészült beütött az, amire senki sem számított. A páromat kirugták a munkahelyéről. Ez sajnos azt jelentette, hogy egy nagyon bizonytalan időszak elé kezdtünk nézni. Még fizetni kellett a hiteleket a lakásra és nagyon nem tudtuk, hogy egy fizetésből mennyire fogjuk bírni. Az is bizonytalan volt, hogy mikorra fog találni másik melóhelyet és az milyen lesz. Nyelveket nem beszélt és már azért a korban is benne járt 35 évesen, ami nevetséges, de sajnos a jól fizető poziciókba, vagy a reménykeltő vállalatokhoz csak a fiatal és neves egyetemeken végzetteket vették fel abban a szakmában, amiben ő is tevékenykedett. Úgy döntöttünk nem kockáztatunk. Kiadjuk a lakást és kiköltözünk külföldre.
Ezek után még több, mint 3 évi folyamatosan kiadtuk a lakást, ami egy idő után már eltartotta önmagát, majd amikor már 5 éve a tulajdonomban volt eladtuk. Hogy miért, azt egy másik bejegyzésben írom meg, mint ahogy a kiadással kapcsolatos élményeimet is.
