Az a baj, hogy ha az ember nem tud azonnal cselekedni, akkor a lelkesedés lelankad. Hiába a nagy tervek, ha a távolság megköti az ember kezét. Ahhoz, hogy érdemben munkát lehessen végezni, rengeteg idő kell. Otthon töltött idő. De amíg a munka, a kereseti forrás ideköt minket addig sajnos sokminden nem kivitelezhető.
Mostani gond, hogy szakembereket kéne szerezni. Olyanokat, akik rendesen elvégzik a dolgukat és megcsinálják a rájuk bízott munkát. Tetszik, nem tetszik én nem bízom az emberekben. Pláne a magyarokban, akik lehet, hogy ha akarnak jól tudnak dolgozni, de sajnos az én megfigyelésem az, hogy szinte soha nem akarnak. Amit akarnak az a sok pénz, de azonnal. Hogy ezért cserébe adni kéne valamit, azzal már nem törődnek. Bizalom nélkül viszont nehéz. Pedig abban sem bízom, hogy az orrukra kössem külföldön élek. Ez egy újabb lehetőség az átverésre. Plusz ezt ugye, még inkább azzal párosítják, hogy akkor tuti van pénz, azt meg akkor ki kell hajtani a kedves delikvensből.
A másik gondom, hogy ha egy szakember nőt lát, akkor hajlamos azt hülyére venni. Mert hát nő.. mit ért hozzá? És tényleg! Én tuti nem értek ezekhez a dolgokhoz. Mivel pedig nekem fixa ideám, hogy át akarnak verni eleve és így is állok hozzá, tuti be is vonzom. Jó szakembert találni idő. Idő, hogy az ember felhajtsa őket, majd találkozzon velük személyesen, megmutassa mit akar, lemeózza az illetőt, bekérje az árajánlatot. Legalább 3 embert meg kell nézni. Nincs eldöntve, hogy egy kivitelezővel kéne dolgozni, aki tuti jóval drágább, vagy több szakemberrel. Villanyszerelő, kőműves és isten tudja, hogy mi még.
A férjemmel meg összevesztem. Ma így kezdtük a napot... ilyen még soha nem volt.
De most derült ki, hogy az eredeti terv, miszerint otthon leszünk sokat, egész hónapot, tulajdonképpen nagyon nem így van. Én úgy terveztem, hogy akkor a januárt erre szánjuk. Vegyítjük szabadsággal, otthon dolgozással. De úgy látszik nem értettük meg egymást. Igaz már ott sem értettük meg egymást, hogy annak van e értelme, hogy belevágunk egy ilyen dologba úgy, hogy csak nehezen tudjuk menedzselni. Mindegy most tisztáztuk, hogy amikor én felhozom az ellenérveimet, vagy pontosabban végig vinnék egy gondolat menetet arról, hogy milyen nehézségekkel kell számolni, az nem arról szól, hogy pánikolok, hanem arról, hogy megnézem, hogy a mérleg két végében mi is van pontosan. Mikkel kell számolni és így érdemes e bevállalni a kockázatot. Mert számomra a dolgok nem csak úgy megoldódnak majd egyszercsak. Viszont számára a dolgok sokkal egyszerübben működnek. Mikor megkérdeztem, hogy ő mégis, hogy képzelte el a dolgokat, akkor annyit mondott, hogy majd találunk valakit. Pont. Az, hogy az illetőt, hogy találjuk meg, mikor arról már nem szóltak gondolatok. Már pedig önmagában a "majd találunk valakit", nem elég.
Úgyhogy most mentem, ami menthető. Talán a rövid idő alatt is sikerült összehozni valamit, bár a két ünnep közötti időszak, valamint január első fele, abszolút halott.
